Tartunk-e még farsangi bulikat? Vagy… ö…izé… karnevált. Ja, nem! Téltemető népszokást, vagy batyus bált, házi bulit év elején. Minek is nevezzük, mióta létezik, honnan ered az év egyik legszínesebb, legvidámabb bulis időszaka rögtön az év elején a hideg, sötét januári és februári időben. Tényleg. Pontosan mikor is?

A farsang hossza évről-évre változik, mivel zárónapja a húsvét időpontjához kötődik. Vízkereszttől (január 6.) a húsvétot megelőző 40 napos nagyböjt kezdetéig, azaz hamvazószerdáig tart. Farsang a tavaszvárás pogánykori, igen változatos képet mutató ünnepeiből nőtt ki, gyakorlatilag a zajos mulatozás, a tréfacsinálás, bolondozás, eszem-iszom és a párkeresés, udvarlás időszaka.

Tehát már most a farsangi szezon közepén járunk. Ez a jókedvű, tréfálkozós, beöltözős bolondozás mindig mindenhol, minden korosztálynak meg volt engedve. Most is így van, mert már elkezdjük az oviban, folytatjuk az iskolában, majd a munkahelyi és baráti közösségekben és ha még bírja a lábunk, akkor a nyugdíjas közösségekben is. A lényege épp ez, hogy megmentsük magunkat a téli melankóliától és siettessük a tavasz eljövetelét.

Persze mondanom sem kell, a középkorban szó szerint tűzzel-vassal irtották volna ezt a vidám szokást, de az emberek élni akarása erősebb volt mindennél.

Magyarországon már Mátyás korában divatban voltak bizonyos itáliai mintákat követő álarcos mulatságok, sőt II. Lajos udvarában harci játékokat is rendeztek. Az egyház kezdetben rossz szemmel nézte a fékevesztett mulatozást, az ördög művének tartotta és üldözte is. Az egyházi tiltakozás ellenére, a farsang időszakának megünneplését nem tudták visszaszorítani. Az ősi, pogány gyökerek, melyek szoros kapcsolatban álltak a termékenység, bőség varázslással, a tél elmúlta felett érzett örömmel, a tavasz beköszöntét siettetni szándékozó rítusokkal erősen éltek a népi hagyományokban. Farsang ünnepéhez kötődik Magyarországon a népi színjátszás kialakulása. A különféle maszkos alakok előbukkanása, és a különféle dramatikus játékok, amelyekben tipikus alakokat személyesítettek meg. Ilyenek voltak a cigány, a betyár, a koldus, a vándorárus, a menyasszony és a vőlegény.

Kedvelt volt a férfi-női szerep- és ruhacsere. Szívesen alkalmaztak állatmaszkokat is, gyakran feltűnt a kecske, a ló és a medve is.

A legismertebb alakoskodó szokás magyar nyelvterületen a mohácsi busójárás. A délszláv eredetű sokácok faálarcos felvonulásairól már a XIX. századból vannak feljegyzések. Mivel az álarcok a szereplőknek inkognitót biztosítottak, viszonylag gyakran került sor verekedésre, nők molesztálására. A XX. század folyamán aztán ezt az izgalmas ünnepet sikerült megfelelő mederbe terelni, és ekkor terjedt el a busójárás elnevezés is, ami napjainkban is népszerű és vonzza a turistákat erre a vidékre.

A falvakban nagyon elterjedt szokás volt a téltemetés vidám, zenés, táncos, játékos formája, amit különböző felvonulásokkal is színesítettek. Ezek álarcos, jelmezes felvonulások voltak, melyeket legtöbbször a farsang utolsó napjaiban, azaz farsang farkán rendeztek. A menetben ott haladtak a tipikus figurák és időnként megálltak és rögtönzött tréfás jeleneteket adtak elő. Gyakran szerepelt a menetben egy álmenyasszony illetve álvőlegény is, akiknek tréfás esküvőt rendeztek. A móka kedvéért gyakorta a női szerepeket is férfiak alakították. A felvonulókat általában muzsikusok is kísérték. Egyes vidékeken állatbőrbe (főleg kecske) bújt fiatalok riogatták a fiatal lányokat és a gyerekeket.

A téltemetést jelképes formába is öntötték. A telet általában egy szalmabáb személyesítette meg, de lehetett csúf öregasszonyt ábrázoló rongybábu is. Ezeket aztán rendszerint elégették, vagy betemették a hóba, esetleg a folyóba dobták.

De ne feledkezzünk meg más népek ünnepeiről sem. Egyaránt megtalálható ez a vidám ünnep Németországban, Franciaországban, Olaszországban és Brazíliában is.

A lényege a sötét, hideg tél után a várva-várt tavasz kezdete, az újrakezdés és az élet ünneplése. Ez az ősi népszokás azért is esett az év elejére, mert ilyenkor volt a legkevesebb mezőgazdasági munka. Sokfelé rendeztek bálokat, táncmulatságokat. A falvakban élők, de a nagypolgárság és az arisztokrácia tagjai is kedvelték. Vidéken általában a kocsma vagy a fonó volt a színtere ezeknek az eseményeknek. A különféle szakmák, céhek báljai mellett megtalálhatók voltak az asszonyok, sőt a gyermekek báljai is. Népszerűek voltak a batyusbálok, ezekre a résztvevők vitték az ételeket, első sorban kalácsot, süteményt és általában baromfihúsból készült fogásokat. A farsangi báloknak mind a paraszti életben, mind pedig a városi nagypolgárság körében komoly hagyományai voltak. Ilyenkor volt alkalmuk a fiataloknak ismerkedni. Tehát ez volt az egyik legnépszerűbb párválasztási időszak. Sok esküvőt is ilyenkor tartottak meg.

A néprajzi leírások számtalan köszöntőt és mondókát jegyeztek fel. Ne feledkezzünk meg az asztalra kerülő finomságokról sem. Aminek a mai napig létező ékes példája a mindenki által jól ismert és kedvelt finomság, a farsangi fánk.

Végezetül álljon itt egy újkeletű farsangi köszöntő.

Sarkady Sándor: Farsang

Fruskák, Zsuzskák, Dorottyák,

Járják a bolondját:

Dínomdánom, vigalom –

Nincs a táncra tilalom!

Maskarások, bolondok,

Rázzátok a kolompot:

Takarodjon el a tél –

Örvendezzen aki él.