Kedvet kaptam a bútorfestéshez, mint mostanában nagyon sokan mások is. Nem mertem valami nagy darabbal kezdeni, ezért szétnéztem a házban, hogy mi is lehetne a legelső darab, ami nem túl nagy, de azért lehet belőle látványos dolgot összehozni.

Így esett a választás a régi, kissé kopott, fenyőből készült éjjeli lámpára. A lámpaernyők már régen segítségért kiabáltak, mert nem voltak levehetőek, és a textilt így csak porolni, meg porszívózni lehetett. Mondanom sem kell, egyre kevesebb sikerrel.

Így leakasztottam a falról a két kis lámpát, és az ernyők huzatát gátlástalanul széttéptem. Persze azért nem bíztam a dolgokat annyira a véletlenre, mert van némi varró tudásom, és vettem a fáradságot, és elmentem egy bútorfestő alap tanfolyamra is.

Ezek után úgy döntöttem, hogy ha csinálok valamit, akkor jó minőségű festéket fogok használni. Így esett a választásom az Annie Sloan festékekre. Ennél a festéknél elhagyható az alapozás, gyorsan szárad, és vizes bázisú. Az ecseteket is könnyű takarítani. Fedő rétegnek waxot, vagy lakkot kell használni.

Na, akkor nézzük, hogy hogyan készült el a megújult két kis lámpám, amit azóta is imádok. Egy percig sem bántam meg, hogy belevágtam.

Először is, portalanítani kellett a kis rovátkákat is a felületen. Aztán egy vékony réteggel mentem rá, ami nem fedte be teljesen, de ez így van jól.

Hamar száradt, ezért jöhetett a következő réteg, ami szinte teljesen befedte. Ennél jobban nem is akartam, mert úgyis antikoltra akartam csinálni. Az általam használt festék színe Duck Egg Blue, vagyis kacsatojás szín.

Amikor teljesen megszáradt a festék, elő vettem egy finomcsiszoló papírt, és az éleket megcsiszolgattam óvatosan, hogy elérjem a kívánt antikolt hatást. Igyekeztem a két darabot egyformára antikolni, amennyire csak lehetett. Aztán ecsettel portalanítottam.

Ezután jöhetett a waxolás. Én az Annie Sloan clear waxot választottam. Vettem egy waxoló ecsetet, ami elég drága volt, de úgy döntöttem, hogy beruházok, mert sok dolgot szeretnék még lefesteni. A waxot vékony rétegben felvittem a lefestett lámpára, és egy puha rongydarabbal átdörzsöltem, hogy mindenhol fedjen, és kialakuljon a selymes csillogás. Azt tudni kell, hogy a waxnak idő kell, (több nap!) hogy elérje a kívánt száradási időt, vagyis, hogy kicsit rákeményedjen. Így védi a tárgyakat a sérülésektől. Azért ne gondold, hogy valami karcolás álló, lakkozott réteget fogsz kapni. Egy kellemes, selymes fényű, tisztítható felület lesz a végeredmény. Addig, ha lehet ne nyúlj hozzá, vagy csak nagyon óvatosan.

Ezután jött a lámpaernyő. Elővettem a maradék anyagaimat, és találtam egy szép tiszta darab lepedővásznat. Lemértem körben a lámpaernyő nagyobbik körét, és vágtam a magasságának megfelelő méretű csíkot.

Természetesen bőven kellett ráhagyni, mert alul és felül bújtatót kellett varrni a gumihoz. Ezzel a megoldással végre moshatóvá vált a lámpaernyő.

Mivel így túl egyszerűnek találtam, keresgéltem még kicsit a lomjaim közt, és szerencsére volt kimaradva natur színű csipkém. Ezt is rávarrtam.

A végeredménnyel azóta is meg vagyok elégedve. Örülök, hogy belekezdtem.

További sikeres, vagy kevésbé sikeres próbálkozásaimról majd legközelebb írok.