A halottak napja Mexikóban és az Egyesült Államok mexikóiak által sűrűn lakott déli részein egészen más látványelemeket hordoz, mint a nálunk megszokott visszafogott megemlékezések. Célja ugyanúgy a halottakra való emlékezés, csak az eszközök mások. A latin-amerikai hagyományok szerint a halál az élet része. Ennek megfelelően nem az elmúláson keseregnek, hanem ünneplik az életet, és az elhunytak életének vidám részleteire emlékeznek.
Ezeket a napokat arra használják, hogy az elhunyt szeretteik lelkéhez ilyenkor egy kicsit közelebb kerüljenek. Ez a lelkes és vidám ünneplés nem egyetlen estéről szól, hanem három napig tart. Október 31-én indul és egészen november 2-ig tart a fiesta. Az ünneplés középpontjában a temetők, a halottak állnak. Az élők jelmezekbe öltöznek, cukorkákat, virágokat, papírmasé figurákat használnak minden méretben és minden mennyiségben.
Bármilyen meglepően hangzik, de az egyik legfontosabb cél, hogy a temetőket, a sírok környékét otthonossá, kellemessé tegyék egy éjszakára. A családok apraja-nagyja kint éjszakázik ilyenkor a temetőben. Ételt, italt visznek, zenélnek, és így várják az időt, amikor hitük szerint a halottak visszatérnek közéjük.
Mexikóban a legtöbb helyen október 31. a gyerekek napja. A kicsik gyerekoltárokat készítenek, hogy megidézzék az elhunyt gyerekek lelkét. November elseje a mindenszentek napja, amikor a felnőtt lelkek térnek vissza egy rövid látogatásra, míg november 2. a „mindenlelkek napja”. Ilyenkor mennek ki a családok a temetőkbe feldíszíteni a hozzátartozók sírjait.
A mi kultúránkban a gyermekeket szeretnénk távol tartani a halál és az elmúlás gondolatától. A mexikóiak temérdek módot találtak ki arra, hogy a gyerekek felfogják mielőbb, hogy a halál is az élet része. Ha az olvasók közt is van olyan, aki hasonlóan, tabuk nélkül szeretné nevelni a gyermekét, azok számára szeretnék ajánlani két rajzfilmet ebben a témában. Az egyik egy rövid, összesen 3 perces animáció szöveg nélkül. Itt: https://www.youtube.com/watch?v=jCQnUuq-TEE Egy kislányról szól, aki Halottak napján ismét találkozik elhunyt édesanyjával, aki vigasztalás képpen megmutatja neki, hogy ő milyen jó helyen van a másik világban. A történet címe „Día de los muertos, vagyis a Halottak napja.
A másik egy romantikus szerelmi történet, ami magyar nyelven is megtalálható. Ez az animáció nagyon jó szórakozást nyújt a felnőttek számára is. A film címe: „Az élet könyve”. Egy rövid magyar nyelvű előzetest itt találsz: https://www.youtube.com/watch?v=rjTMn9DbSaE
Ez a két mese tökéletesen bemutatja, hogy a humor mekkora szerepet játszik a mexikóiak számára ezen az ünnepen is.
Halottak napja, (Día de los muertos) Mexikó legszínesebb és legnagyobb ünnepe. A “Kolumbusz előtti” és a keresztény kultúra keveredése, amelynek a Csontvázhölgyektől (La Catrina) kezdve a Halottak kenyerén (Pan de Muertos) át a krizantémig (cempasúchitl) rengeteg szimbóluma van. Ezeket a szimbólumokat egész évben meg lehet vásárolni, és fellelhetőek a ruhadarabokon, táskákon és egyéb tárgyakon. A turisták is előszeretettel vásárolják ezeket. A virágok, a viasz, a gyertya az európai, míg a füstölők, a gyanta, az étel és a virág az indián kultúra elemei. Az oltár készítésére nagy figyelmet fordítanak ügyelve a harmóniára. Három részt lehet elkülöníteni. Alulra füstölőket és ételt helyeznek, a középső rész a legfontosabb, ide gyümölcsök, virág, kenyér és alkoholos italok kerülnek. Legfelülre fényképeket tesznek.
Az ételeknek és adományoknak szimbolikus jelentése van. Általában a négy elemre épülnek. Ezek a föld, szél, víz és a tűz. A gyümölcsök a föld termékenységét szimbolizálják. A víz a szomjúság oltása mellett az élet forrását jelenti, míg a gyertyák a tájékozódást segítik, valamint a hitet és a reményt jelentik. A gyanta vagy tömjén füstje a levegőben a rossz szellemektől való megtisztulást jelenti.
Az egyik legnépszerűbb figura a csontvázhölgy, Catrina, aki a halál szimbóluma. Először José Guadalupe Posada készített ilyen ábrázolásokat, de a csontvázhölgyet rengeteg formában lehet látni. Sokszor mosolygós, a halandókkal kacérkodó, vidám nőalak, aki az élet örömére emlékeztet. Az időszak nyüzsgő vásárainak legfőbb portékája a calavera, a cukorból, csokiból vagy papírból készített díszes koponya, amely a házi oltárok elmaradhatatlan kelléke.
A halottak napi készülődés államonként, településenként és persze akár családonként változó. Az otthonok többségében már október 31-én elkészítik a gyerekeknek szánt ajándékokat, adományokat, akiknek a lelke november 1-jén érkezik, hogy táplálkozzon a szüleik által készített ételek aromáiból és illatából. November 2-án a felnőttek lelke tér haza.
Az ünnep a családok számára az újra találkozást jelenti, ami erősíti a rokoni kötelékeket. Jelmezbe öltöznek, táncolnak és zenélnek. Az előkészületekkel egy hónapra nyúló ünnep Mexikót hatalmas fiestává varázsolja.
A külföldiek számára sokszor felfoghatatlan grafikájú, és elképesztően színes jelmezek és tárgyak manapság egész évben megvásárolhatóak. Én sem bírtam ki, hogy üres kézzel jöjjek haza. Ez itt az én „vidám” (Día de los muertos) kínáló tálam.
