A nyáron másik (nem új) kertes házba költöztünk. A felújítás - ahogy ez lenni szokott - többe került, mint a tervezett költségvetés. Ezért ahol lehetett a belső berendezésben az újrahasznosítás elvét követtük mi is.

A házzal együtt megörököltünk néhány régi lakberendezési tárgyat is. Van, ami a lomtalanítást, van, ami az eladást, van, ami a felújítást várja.

Az előszobánk nem túl nagy, egy légtérben van a konyhával és az étkezővel, így mindig mindenki látja a cipőket, a fogast és a felakasztott cuccokat. A káosz elkerülése végett minimum színben, de ha lehet stílusában is passzoló előszoba fogast kellett ide tenni. Az előbb említett terek jelenlegi stílusa vidékies, de mégis friss, fiatalos, Ikeás.

Van egy nagy beépített szekrény régi lambéria ajtókkal, amik szintén anyagi okokból az átcserélés helyett át lettek festve. Szerencsénkre megörököltünk egy előszoba fogast is, amit legvadabb álmaimban sem gondoltam, hogy visszateszünk ide, mert annyira retro. De ember tervez…

Nézzük, hogy lehetett a nehéz helyzetből erényt kovácsolni. Miután átestem azon a problémán, hogy „márpedig ez a fogas kerül vissza”, a szűk helyiség miatt egyértelművé vált, hogy fehérre kell festeni. Mivel nem akartam alapozni, meg csiszolni, így ismét az Annie Sloan bútorfestékhez nyúltam, és az „old white” vagyis antik fehér színnel kezdtem el dolgozni. Először a cipős részt festettem le két rétegben.

Most az ecset mellett kicsi festőhengert is használtam, hogy az ecsetszálak nyomai ne látszódjanak. Aztán kicsit aggódva, befedtem két lakkréteggel is, reménykedve, hogy nem sárgul be az egész. Szerencsém volt. A Lazurán aqua selyemfényű bútorlakkját használtam. Szerintem jó lett, nem fényes, és könnyen tisztítható.

Aztán leszereltük a fogas akasztóit, és átfestettem két réteggel a felső, akasztós részt is.  Úgy éreztem, hogy a régi akasztók sem maradhatnak úgy, de fehérre sem akartam festeni.

Mivel a fal színe szürke, ezért arra jutottam, hogy biztos jól fog kinézni a hat akasztó szürkén. De hát szürke és szürke közt hatalmas különbségek vannak. Az általam jónak gondolt „Paris Grey” szürke festék, ami nagyon finom árnyalat és szintén az Annie Sloan termékcsaládból való, nagyon halványnak bizonyult. Szinte mindegy lett volna, hogy fehér vagy szürke. Kicsit elkeseredtem, hogy nem jött be az ötletem, de aztán eszembe jutott, hogy van még egy kis „Duck Egg Blue” vagyis kacsatojás kék színű festékem, amit a kis éjjeli lámpám átfestésénél használtam. Ez egy nagyon furcsa, meghatározhatatlan árnyalat. Nem kék, és nem zöld, valahol a kettő közt van kicsi szürkével keverve. Nekem tetszik. Egy másik akasztót átfestettem ezzel a színnel, hogy lássam a különbséget.

Jól gondoltam, ez karakteresebb színnek bizonyult. Ennél maradtam, és átfestettem mind a hat akasztót két rétegben ezzel a színnel. Nagyon örültem, hogy jól haladok, hamar szárad a festék, így még az nap lelakkoztam az akasztókat is, ugyanazzal a bútorlakkal. Másnap reggel elég nagy meglepetés ért. A lakk a fém akasztókon itt-ott megrepesztette a festéket, és porlani kezdett foltokban. Nagyon elkeseredtem. Most csiszoljam le az egészet?

Lakkot kell felvinni mindenképp, mert nagy igénybevételnek lesz kitéve az akasztó. Aztán előkaptam egy finom csiszolóvásznat, és ahol megrepedt a lakkozott felület, ott megcsiszolgattam, abból a megfontolásból, hogy -na jó, akkor nézzük milyen, ha koptatott lesz-, és végül ennél a verziónál maradtam. Elvégre vidéki stílust akartam.

Az összkép egész jó lett, csak túl sima, egyszerű. Ekkor jutott az eszembe, hogy stencilezhetnék rá valamit. Van is itthon két mintám, amit évekkel ezelőtt vettem külföldön, hogy majd jó lesz valamire, de még sose használtam. Gondoltam, hogy most itt az idő! De mivel már akkor is azért vettem meg mind a két mintát, mert nem tudtam eldönteni, hogy melyik tetszik jobban, így most ugyanebbe a dilemmába estem. Megkérdeztem a családomat, hogy mit néznének szívesebben az előszobában egész évben, madárkákat vagy pitypangokat. A madárkákra esett a választás, aminek örültem, mert titkon ide húzott az én szívem is.

Aztán stencileztem is meg nem is, mert részben szabad kézzel festettem, részben pedig átrajzoltam a madárka mintákat, amiket aztán ecsettel festettem ki.

Ugyanazt a kacsatojás színt használtam. Aztán az egész kapott két réteg lakkot.

Felszereltük a fogast az előszobába, és a család férfi tagjai is jónak tartották, ami nekem már felér egy Oscar díjjal � Az összkép vidám, friss, tiszta és fiatalos lett, megtartva a vidéki stílus hangulatát.