A vicces tévé sorozatok, vígjátékok egyik kedvenc szituációja, amikor a haverok a feleségektől elvonulva lazulnak, meccset néznek, söröznek, kártyáznak… meg efféle. Nálunk ez még nem igazán dívik, de a vágy ott él minden férfi szívében, hogy legyen egy hely, ahol egy kicsit békén hagyja a család. Nem visonganak a gyerekek, a feleség nem jön folyamatosan a lelkizésével. Sokan mit meg nem adnának egy pár négyzetméterért a garázs sarkában, a pincében, vagy egy kicsi melléképületben.

Nem is olyan nehéz ezt megvalósítani. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Kell egy asztal, valami kényelmes, amin lehet üldögélni, néhány szerszám a hobbihoz, esetleg még egy másik szék a havernak, a flanc kedvéért egy mini hűtő, és legalább egy rádió a hangulat végett. Most, hogy ezeket a sorokat leírtam, rádöbbentem, hogy apámnak is volt ilyen kuckója a garázs mellett. Imádott fúrni-faragni, és tényleg mindent meg tudott szerelni. Csak annyit mondott mindig, hogy „Kint leszek a műhelyben”, aztán már el is tűnt órákra. Majd szóltunk neki, hogy kész a kaja. Akkor kikapcsolta a Sokol rádiót, és bejött enni. Ezek voltak a legnyugisabb pillanatok a gyerekkoromban. Most elképzelem, hogy üldögélne egy babzsákban, sörrel a kezében, és azon elmélkedne, hogy mit lehet még megszerelni.

Na, ez persze régen volt. Mára kicsit mások a férfiak igényei. Legyen valami modern kütyü, amiről jön a zene, esetleg hangfalak. A fúrás-faragás adta felfordulás és kosz, már nem trendi. Kell egy mini hűtő a sörnek, ha lehet, kézműves sör legyen. Valami, amin filmet, vagy meccset lehet nézni. Ehhez az ejtőzéshez nem is tudok mást elképzelni, mint babzsákokat. A lyukas, ezer éves kanapé már szintén nem menő. De jól is van ez így, haladni kell a korral. Képzeld csak el, amint beleveted magad egy hatalmas, kényelmes babzsákba, és feldobod a lábad egy puffra. Öledbe kapsz egy párnát, rádobod a laptopot, füledre a fülhallgató, és lazulás…