Legújabb választásom a két kis hálószobai éjjeliszekrényünkre esett. Ránézésre teljesen fenyő szekrénykének látszanak, de nagyrészt furnérozott anyagból vannak. Mivel már több, mint 25 évesek, ezért rájuk fért valami újítás. A vicc az egészben, hogy az újítástól még öregebbnek látszanak, de ez legalább szándékos :-).
Nem akartam teljesen fehérre festeni, mert most mindenki fehérre fest mindent. De mindenképp világosat szerettem volna, ezért a választásom az Annie Sloan termékcsalád „cream” színű festékére esett. Ez az árnyalat egy kicsit sárgás hatású. Egy jó minőségű vaj színéhez tudnám hasonlítani. Az Annie Sloan festékeket nagyon szeretem, mert nagyon könnyű velük dolgozni és vizes bázisúak, így könnyű takarítani az összefestékezett cuccokat. Nem kell lecsiszolni előtte a bútort, így is megtapad rajta a festék. Nagyon kiadósan lehet vele festeni, így a viszonylag magas beszerzési ár ellenére is megéri vele dolgozni.
A doboz felnyitása után jól keverd fel a festéket. Én ecsettel vittem fel a festéket a bútorra, és csak egy minimális vizet adtam hozzá. Először egy vékony réteget kentem fel, ami nem is fedett mindenhol teljesen. Ez a bútorfesték nagyon gyorsan szárad, ez is megkönnyíti a munkát.
A második réteggel már teljesen átfestettem és megvártam, hogy megszáradjon. Ahol szükséges volt még javítottam rajta. Amikor ez is megszáradt, megcsiszoltam az éleit, a sarkokat és a fogantyúkat egy kisszemcséjű csiszolóvászonnal, hogy régies hatást érjek el rajta. Aztán egy nagy puha ecsettel portalanítottam.
Mivel krétafestéket használtam, ami egy porózus anyagú festék, ezért szükség volt arra, hogy valami fedő réteggel lezárjam, amitől időtálló, és könnyen tisztítható lesz a bútor felülete. Én spórolni akartam, ezért nem a termékcsalád lakkját vagy waxát használtam, hanem a Lazurán termékcsalád vizesbázisú selyemfényű bútorlakkot vásároltam meg. Ezzel kentem át egy rétegben, gyorsan meg is száradt. Na, ezt legközelebb azért átgondolom mégegyszer, mert sajnos a lakk egy kicsit besárgította az amúgy is krémszínű szekrénykét.
Idő közben rájöttem még egy dologra, amit legközelebb nem így fogok csinálni. Bármennyire is igyekeztem, azért az ecsetvonások mégis rendesen meglátszanak a kisbútoron. Én simábbat szerettem volna. Ezért legközelebb használni fogok egy aprócska festőhengert az ecsettel felhordott festék elsimítására.
A lényeg, hogy a hálószobánk hosszú évek után kezd megváltozni, tehát folytatom a bútorfestést.
