Régen volt már az az idő, amikor, ha valaki kimondta, hogy átugrik Bécsbe, akkor megkérdezték tőle, hogy mit akar vásárolni. Manapság az Adventi időszak népszerű a romantikára vágyó utazók körében. Ha turistaként gondolunk Bécsre, akkor a nagy klasszikusok jutnak az eszünkbe úgy, mint a Schönbrunni Kastély, az Operaház, a nagy és méltán híres múzeumok, a belváros, a Szent István-székesegyház és még sorolhatnám a sok gyönyörűséget, a csodás parkokat, a konflisok romantikáját vagy a cukrászdák hangulatát.
Néhány napos nyárvégi kiruccanást tettünk Bécsbe. Tömegközlekedéssel és gyalog jártuk be, amit tudtunk. A hatalmas élményt csak fokozta a gyönyörű napos idő. Évek óta nem volt ilyen tömény kulturális élményben részem. Most a sok csodás látnivaló közül egy olyat emelnék ki, amit szerintem kissé elhanyagolnak a turisták. A busszal érkezőket talán elviszik előtte, és vethetnek rá egy futó pillantást a többi gyönyörűség mellett. Pedig ez is a belvárosban van, könnyen megtalálható.
A Szecesszió Háza egy különleges színfolt a klasszicista épületek közt. Nem titok, hogy én is rajongója vagyok a szecessziónak és ez az épület töményen az, mégpedig a legszebb formájában. Az épület előtt állva elgondolkodtam rajta, hogy mit érezhettek azok, akik annak idején a frissen elkészült építményt megpillantották. Na, igen. Annyira más volt a stílusa, hogy megbotránkozást keltett. Még most is megakad rajta az ember szeme.
A szögletes vonalak, hófehér sima falak, megkoronázva egy arany, áttört babérlevelekből álló kupolával…. hát ilyen csak egy van. Háromezer arany levél és hétszáz bogyó alkotja a kupolát, amely lugasként borul az épületre.
A látvány ma is meghökkentő és fenséges. A babér a tetterő, a győzelem, a béke és a halhatatlanság szimbóluma.
(A „szecesszió” szó latin eredetű, kivonulást, elvonulást jelent, itt a természeteshez való visszafordulást értjük alatta, szakítást a merevséggel. Az irányzat egész Európában hódított, de csak Bécsben nevezték szecessziónak.)
Az épületet 1898 novemberében fejezték be, és a bécsiek értetlenül álltak előtte. Még a kor építészei sem nagyon tudták, hogy mit gondoljanak róla. A modernség kóros elfajulásának tartották. Az építkezést az osztrák képzőművészek frissen megalakult egyesülete kezdeményezte, (első elnöke Gustav Klimt) mivel az akkor kiírt építkezések megvalósításaiban nem igazán kaptak lehetőséget. Ennek az épületnek a tervezésével a csupán harminc éves Joseph Maria Olbrich-ot bízták meg, akinek ez az épület volt az első munkája.
Letisztult vonalú, sima, makulátlanul fehér falakat tervezett, geometrikus belső terekkel, mintegy szent templom, a festészet, építészet és a képzőművészet szentélyének szánta. Valójában kiállítási csarnokként üzemel. Az épület hat hónap alatt készült el. Három szimmetrikusan egymásba illesztett kocka adja a főhomlokzati egységet. A szecesszionisták eszménye, az élet minden területének átesztétizálása volt. Jelszavuk: Megadni a kornak a művészetét, és a művészetnek a szabadságot. Ez a mondat látható aranybetűkkel a bejárat fölött.
Az irányzat követői lázadtak a mindennapi valóság ellen, mely a hétköznapi emberek számára nagyon szürkének és egyhangúnak bizonyult akkoriban.
Az aranyleveles kupola mellett, az előbújó arany kígyók, és a falra festett arany levelek az édenkertet idézik.
Domború és lapos formák díszítik a külső falakat, melyek a természet előbukkanását szimbolizálják. A rengeteg babérlevél motívum mellett feltűnik Pallas Athéné három baglya.
A bejáratot három mágikus pillantású Gorgó fej őrzi az illetéktelen behatolók ellen.
Belül eltolható falak vannak, melyek segítik az ideiglenes kiállításokat egységbe hozni. Az épületben látható Gustav Klimt híres Beethoven fríze, mely az 1902-es Beethoven évre készült. A szecesszió célja az volt, hogy az emberek figyelmét a természetre és annak szépségére irányítsák. Ez a törekvés viszonylag rövid ideig hatott világszerte, viszont ereje máig erőteljes.
A látvány lenyűgöző, és máig friss hatású. Aki szereti a szecesszió művészetét, feltétlenül látogasson el ide. Az épület Bécsben a Friedrichstraße 12. szám alatt található. Eltéveszthetetlen.
